PostHeaderIcon Április 8

Ezt a bejegyzést április 8-án hétfőn akartam közzétenni, mert csak és kizárólag aznap volt aktuális. De valami baj volt a szolgáltatónál, és hiába írtam meg a bejegyzést, nem működött a közzététel. Köszönöm szépen a “kedves” ingyenblog.hu szolgáltatónak, hogy miattuk aktualitását vesztette, de ha már megírtam, közzéteszem, hátha sikerül. A hiba, ami április 8-án és 9-én is előjött: rákattintok a Közzététel gombra, majd nem a bejegyzés jelenik meg, hanem a bejegyzéseket felsoroló oldal, benne vázlatként a bejegyzésem. Rákattintok, hogy Szerkesztés, és nem az addig beírt szöveg jelenik meg, hanem egy üres oldal, és a Visszaállítás mentésből gombbal tudom előhozni az addigiakat. Majd megint megpróbálom közzétenni, de megint csak vázlat lesz, és így tovább… Ugyanezt a problémát jelezte 18+ című 6-ai cikkem alatt egy kedves szabir nevű hozzászóló is, de nekem akkor még nem volt ilyen gondom. Azután lett, miután ő jelezte, hogy nála is van ilyen hiba. “nalam a mentes se megy [kozbe csinaltam egy uj bejegyzest abba ment egydarabig de most megint az van mint az elobbi bejegyzes/vay oldallal hogy nem menti el hanem bedob a szerkesztobe [de nem oda ahol/amit szerkesztes s ahova vissza kene dobjon minden mentes utan ugyebar hanem mutassa a meglevo bejegyzeseket , de nem menti mert ha ujra megyek az oldara latszik nem mentett semmit]” Szerintem a szolgáltatónál lehet valami baj…

A 6-ai bejegyzéshez hasonlóan, de más okból ez a cikk is 18 éven felülieknek szól, mert szavazati joguk csak nekik van. Ezért ezt a cikket is csak 18 éven felüliek olvassák!

Kattints ide a folytatáshoz »

a

PostHeaderIcon Csak hogy legyen mit megosztani…

A blogcsoportokban, ahol megosztom az írásaimat, azt hiszik, hogy az április 4-ei írásom a legutolsó. Pedig nem. Hanem a tegnapi. De azt nem osztottam meg ott. És a holnapit sem fogom megosztani.

Tegnap egy érdekes esetről posztoltam: valaki 18 éven felüli bejegyzést akart feltenni egy általam moderált Facebook csoportba, és mivel nehézséget okozott eldönteni, hogy mi alapján engedjem át vagy töröljem, végiggondoltam, hogy ez miért volt nehéz, és ezzel kapcsolatban írtam a pillanat hatására egy 18 éven felülieknek való cikket magamról és az ilyen jellegű tapasztalataimról (pontosabban azok hiányáról, feltárva a hiány okát is) és az ezzel kapcsolatos terveimről és kételyeimről.

A holnapi megint érdekes és megosztó téma lesz, és már kb. év eleje óta tervezem, hogy írok róla aznap. Április 8. lesz, a tavalyi országgyűlési választások első évfordulója, ráadásul az idei EP-választási kampány is kb. most kezdődött, és ennek kapcsán írom majd le a nézeteimet. Talán erre is kiírom majd, hogy 18+, de ez nem olyan tartalom lesz, mint a tegnapi, csak azért lesz korhatáros, mert szavazati joguk csak a 18 éven felülieknek van, ezért csak nekik ajánlom azt a témát. (Még nem tudom pontosan, mit írok, de szó lesz benne a tavalyi választásokról, az Európai Unióról, és arról, hogy milyen választási rendszer lenne jó. Előre szólok: egyik párttal sem egyeznek meg mindenben a nézeteim, és egyiket sem tartom igazán alkalmasnak az ország vezetésére, de más meglepetés is lesz majd, főleg abban a témában, hogy mi az a nyilvánvaló tévedés a jelenlegi választási rendszerben, amelyhez érzelmi alapon mégis mindenki ragaszkodik…)

Egyik témát sem merem igazán nyilvánossá tenni, de mindkettőt ki akartam adni magamból, ezért mindkettőt csak a blogban osztom meg, a blogcsoportokban nem. Ezért a kettő cikk között írok egy harmadikat is, hogy legyen mit megosztani. Az még belefér, hogy egy-egy kényesebb cikket nem osztok meg (bár ilyet sem csináltam még), de ha egymás után kettőt is “eltitkolok”, azt már nem érzem tisztességesnek eme két blogcsoport tagjaival szemben, ezért írok egyet most a kettő között, amit megosztok mindkét társaságban: a nagyobb és a jobb csapatban is. (Olyanok ezek a blogcsoportok is, mint a városunkban működő társasjáték klubok. Azokból is az egyik nagyobb, a másik jobb. De mindkettőben szívesen játszom, csak az a különbség, hasonlóan a blogcsoportokhoz, hogy milyen a közösség belülről. És ha már ezeket a csapatokat emlegettem, a nagyobb csoportban április 14-én vasárnap lesz társasjáték, új helyen, a jobb csapatban pedig szerdánként: 10-én és 17-én a szokásos helyen.)

És mit tudnék megosztani, hogy értelme is legyen? Csak a szokásos dolgokat. A munkahelyemen a héten elég jól mentek a dolgok, sikerült elintézni ezt-azt. És a családi hivatalos ügyek elintézésével is jól haladok. Az április 4-ei bejegyzésemben írtam arról, hogy kommunális adóval kapcsolatban az önkormányzati zöld szám nem jó semmire talán nem is annyira “zöld”, mint ahogy hirdetik, ezért pénteken, amikor volt pár percem egyedül a munkahelyemen, felhívtam az ügyintéző közvetlen számát (ami azért nehéz, mert alkalom kell hozzá, hogy egyedül legyek, mert csak munkaidőben hívható, olyankor meg én is dolgozom, de sikerült megoldani), és megtudtam, hogy a halálesetkor megszűnik az adófizetési kötelezettség, de aztán visszamenőleg behajtják az örökösökön, ha rendeződnek a tulajdonviszonyok. Ugyanez igaz a gépjárműadóra is. Jó tudni, és örülök, hogy sikerült elintézni. 🙂

A hétvége is viszonylag jól alakult, a bizonytalan időjárás ellenére is. Volt társasjáték itthon, könyvtári könyv olvasás, szombat esti sorozatnézés, kint is voltam a szabadban valamennyit szombaton is (de most nem “csak úgy”, hanem céllal: névnapi ajándékot keresni a testvéremnek szerdára, ezért jártam több bevásárlóközpontban is, természetesen gyalog, de végül sikerült jót találni neki), most, vasárnap meg délelőtt családilag kivonultunk a lengyel piacra anyámmal, öcsémmel, öcsém barátnőjével és a hölgy kislányával, ami szintén egy érdekes és sikeres program volt, mert anyám is és öcsém barátnője is talált magának ezt-azt (még folyamatban van egy olcsó, de tartós és szép, nagy méretű, fekvő falikép keresése a nagyszoba egyik falára, amiből volt néhány a piacon, de egyik sem igazán a mi stílusunk), én meg ehettem kürtős kalácsot! 🙂 Persze mindenki kapott belőle. 🙂

Ma, a velem készült interjú hónapfordulóján megkérdeztem az interjúztatót, az ismerősöm ismerősét, hogy mire jutott, és tudott-e mindenkivel beszélni a zöld szervezetről, akivel akart. Kiderült, hogy sok emberrel tudott beszélni, és jól halad a szakdolgozatával. 🙂 Remélem, 5-ös lesz neki, és kíváncsi lennék, mit hozott ki az interjúkból. 🙂

A jövő heti tervem egyszerű. Valamikor felköszönteni a testvéremet, vagy szerdán, a névnapján, vagy vasárnap, amikor lesz a nagy családi ünnepség, de egyik nap sem lesz egyszerű, mert mindkét napra van programom. Szerdán előbb dolgozom, aztán megyek a kisebb, de jobb társasjátékos csapat eseményére, vasárnap meg nagy családi ebéd lenne anyám, öcsém, öcsém barátnője a kislányával, meg talán a nagymama is (ő még bizonytalan), de nekem korán kell enni, mert megyek a másik, nagyobb csapat nagyobb eseményére az új helyre. És 13:00-kor kezdődik, időben el kell indulnom, hogy odaérjek. 🙂 Tehát vagy szerdán késő este, az esemény után adom át az ajándékot, vagy vasárnap még ebéd előtt… Majd meglátjuk. 🙂 (Kiválóan tudja időzíteni a névnapját és más ünnepeit… 😀 )

A jövő hétre más tervem igazán nincs, csak hétfőn egy telefonhívás az áramszolgáltatónak (egy mínuszos csekkről nem tudjuk, hogy felvette-e valaki az összeget, annyit tudtak, hogy egyszer kézbesítetlenül visszakapták, de a másodszori kézbesítés után már nem ment vissza hozzájuk, ezért a postán kerestetik, de azóta, a február 27-ei kerestetéstől már egy hónapnál is több telt el, és még nem értesítettek az eredményről, és félünk, hogy illetéktelen személy vette át…), meg egy 5000 Ft-os postai befizetés az apámtól örökölt önkéntes nyugdíjpénztárba (ez szerencsére független a hagyatéki eljárástól, ezért már megkaptam én is és a testvérem is, és mivel pénteken kaptam fizetést, hétfőn befizetem a havi összeget), és ha ezt a 2 hétfői ügyet sikerül elintézni, akkor már csak csütörtökre kell 2 verset megírni, egyet a közösségi térről, akik a költészet napjára készülnek, egyet meg ars poeticaként a versírásról, hogy legyen mit posztolni az utcára, és talán nem lesz más különleges esemény. 🙂

Ennyit mára, hogy legyen mit megosztani a blogcsoportokban… 😀

a

PostHeaderIcon 18+

FIGYELEM!!! A most következő bejegyzés csak 18 éven felülieknek szól! A “Kattints ide a folytatáshoz” feliratra kattintva elismered, hogy elmúltál 18 éves, és saját felelősségedre olvasod a cikket!

Kattints ide a folytatáshoz »

a

PostHeaderIcon Éljen április 4!

Április 4. van, csütörtök. Csupa 4-es nap. 4. hónap 4. és a hét 4. napja. Az április egész jól indult. Hétfőn-kedden jó idő volt, szépen kivirágzott minden. Pl. egy rózsaszín virágú fa, meg kétféle sárga virágú bokor…

A képen a következők lehetnek: fa, növény, fű, égbolt, virág, túra/szabadtéri és természet

A képen a következők lehetnek: növény, fa, égbolt, fű, túra/szabadtéri és természet

Kedden még fodrászhoz is eljutottam, bár nem az enyémhez, mert ő 8-áig szabadságon van. Szerdára végeztem a hónap elején esedékes állandó feladatokkal a munkahelyemen, pedig van közte olyan is, amitől mindig félek, de mégis sikerült befejezni. 🙂 És szerdán még a társasjáték is jó volt, az új közösségi tér vezető is leült közénk játszani. 🙂

Egyedül csak az ügyintézéssel vagyok kicsit lemaradva. A kommunális adó és gépjárműadó megkérdezésével. Szerdán van az önkormányzat hosszú napja, de akkor fix programom van. Viszont 17-én és 24-én még bizonytalan, ha valamelyik alaklom elmarad, akkor majd intézkedem, feltéve, hogy személyesen kell ügyet intézni. Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, apám lakására nem tudom, hogy kell-e kommunális adót fizetni, amíg nem tisztázódnak a tulajdonviszonyok. Ugyanezt nem tudom a gépjárműadóról sem. Hétfőn hívtam az önkormányzat zöld számát, 2-szer is. Reggel, munkába menet, és délután, munkából hazafelé. 24 órás üzenetrögzítős szám. Rábeszélek, és elvileg visszahívnak. 1 percig beszélhetek. Az első, ahogy megnéztem, 1 perc 12 másodperc volt, és a végén mondtam a számot, talán már nem rögzítették, érthető, hogy nem hívtak vissza. (De nagyon nem értem, miért nem jelzi semmi az 1 perc végét…) De a második hívást a számommal kezdtem, és belefért 1 percbe. Tehát átment nekik, hogy milyen számon és milyen ügyben hívhatnak vissza. De kedden hiába vártam a visszahívást (meg szerdán is és ma is), ezért kedd este e-mailben is feltettem a kérdéseimet az illetékes ügyintézőnek és kértem olvasási visszajelzést. Egyelőre még azt sem kaptam. Azért a zöld számot hívtam, mert azt munkaidőn kívül is hívhatom, de munkaidőben én is dolgozom, nem intézek ilyen hívásokat. De ha lesz rá alkalom, akkor talán felhívom ennek az ügyintézőnek a közvetlen hivatali számát és érdeklődöm, kell-e fizetni… Amúgy a zöld szám sem igazán zöld (eddig úgy tudtam, hogy az ingyenes számokat hívják így), mert ingyenes számon nem mond olyat a telefonom, amit a hétfő délutáni 2. hívás végén mondott, hogy “Egyenlege 15 másodperc múlva lejár”. Az egyenleg csak olyan számon tud lejárni, amiért számláznak, ingyenes számon nem. Ennyit a zöld számról. De remélem, hogy az ügyintéző közvetlen számán elérhetek valamit… (És tegnap már töltődött a telefonom 1500 forinttal.)

De amúgy összességében elég sikeres ez a hét, és még az idő sem volt rossz, hétfőn-kedden kifejezetten jó volt. 🙂 Hétvégére még nincs tervem, leszámítva, hogy 7-én vasárnap megkérdezem az ismerősöm ismerősét, aki a zöld szervezetről készített velem interjút szakdolgozathoz, hogy mire jutott a többiekkel, és tudja-e használni, amiket elmondtam neki, meg talán elmegyek egy kisebb bevásárlókörútra is (nem veszek sok mindent, inkább csak nézelődöm, hogy megtaláljam az igazit), mert a “kedves” testvéremnek 10-én szerdán névnapja lesz, venni kell neki valamit… De mindig találok neki valami jót! 🙂

PostHeaderIcon Vége a márciusnak…

Idén is véget ért az első negyedév, ma búcsúzik a március. Holnaptól jön a szeszélyes április…

Ezen a héten túl sok minden nem történt. Hétfőn közös költség befizetés apám lakásában, szerdán a szokásos társasjáték, csütörtökön könyvtárban voltam, pénteken vízóra-leolvasás apám lakásában (anyám előbb odaért, aztán én is mentem és együtt megvártuk a leolvasót). Várakozás közben meg eszünkbe jutott, hogy egyáltalán be van-e fizetve apám halála óta a lakásra a kommunális adó, meg az autójára a súlyadó, tehát ezeknek majd most, április első hetében utána kell majd nézni, érdeklődni az önkormányzatnál és fizetni, ha kell. (Telefonon érdeklődöm majd hétfőn, aztán szerdán lesz hosszú nap az ügyfélszolgálaton, ha egyáltalán oda kell menni, akkor majd ott fizetek, ha kell…)

Most hétvégén meg:

  • sokat voltam itthon is (könyvtári könyv olvasás, társasjáték a családdal, szombat esti sorozatnézés [a sorozatban kívánságlistát írtak a falusiak, amit a tanárnő, a polgármester húga is átnézett, és így szólt: “Kupleráj PONTOS J!”, és már ütötte is, aki ly-nal írta 😀 ]),

  • de voltam nadrágot venni is (nehezen találok, de nem a méret miatt: nem igazán bírom a koptatott és szándékosan szakadt nadrágok divatját, ezért mivel koptatásmentes nem volt, csak mérsékelten kopottat vettem, mert igaz, hogy szívesen hordok egy nadrágot akár 5-10 évig is, de azért újonnan ne úgy nézzen ki, mintha már 10 éve hordanám…),

  • szombat délután vendégeink voltak (öcsém barátnője a kislányával, gofrisütés, társasjáték, kb. 5-től 7-ig maradtak, és az volt a legjobb a vendégségben, hogy az öcsém az ő kedvükért elővette a gofrisütőjét, mert csak a család kedvéért nem nagyon tesz ilyet…),

  • ma meg még a kedvenc fagyizómban is jártam, a legjobb hely a városban, különleges ízeket kínálnak, de az egyszerűbbek is finomak, és 5 deka fagyi kerül ott annyiba, mint máshol 4 deka. Mákvirágot kértem (tudom, illik hozzám! 😀 ) meg narancsos kókuszt. 🙂

  • És természetesen most is kerestem a természetközeli helyeket, zöldfelületeket, ahol ilyeneket lehetett látni…

Kék virág a bokor alatt

A legnagyobb örömeim a héten (nem időrend és nem fontossági sorrend, csak ahogy eszembe jut):

  • Szerdán végre megtudtam, hogy viszonyul az új közösségi tér vezető a társasjátékokhoz. Az elődje februártól felmondott, és egész februárban azon izgultam, hogy ha jön az új ember (akiről még nem lehetett tudni, hogy ki lesz), akkor nehogy olyan ember legyen, aki lenézi a társasjátékosokat és kitesz minket a közösségi térből… (A családomban apai ágon főleg ilyen lenézős emberek vannak, anyai ágon meg inkább lelkes társasjátékosok, ezért mindkét típust ismerem, és nyilván nem csak apám rokonai állnak hozzá negatívan a játékhoz, de szerencsére az értelmesebb ismerőseimről előbb-utóbb mindig kiderül, hogy ők is szívesen játszanak.) Aztán márciusban jött az új ember, és amikor találkoztunk (7-én csütörtökön, amikor interjú készült velem), akkor említettem neki, hogy a tárasasjátékos csapathoz van közöm, és nem tett rá megjegyzést, amit én jó jelnek vettem, mivel egyébként is barátságosnak tűnt (és mivel fiatal, amúgy sem gondoltam, hogy bármi gond lenne vele). Márciusban 13-án és 27-én volt társasjáték party, de 13-án nem volt ott a közösségi térben a fiatalember. Gondoltam, hogy ennek csak 2 oka lehet. Vagy ennyire elfoglalt, vagy ennyire elhatárolódik tőlünk. De nem tudtam biztosat egészen 27-éig. Akkor társasjáték is volt, ő is ott volt, és igaz, hogy nem ért rá leülni közénk játszani, de megkérdeztem, hogy áll a társasjátékokkal (nem akartam ennyire direktben, konkrétan rákérdezni erre, de a következő alkalomra sem akartam várni, ezért nem volt más lehetőségem), és azt mondta, hogy szereti, csak nem ér rá. 🙂 Tehát végre kiderült, hogy az új emberrel sem lesz gond, maradhat ott a társasjátékos csapatunk. 🙂

  • Annak is nagyon örültem, hogy jó idő volt hétvégén. 🙂 Persze márciusban mindig hétvégén volt a legjobb idő, majd hétfőnként lehűlt, aztán újra melegedett… De legalább nem hétvégére romlott el, mint az utóbbi néhány évben szokás…

  • Annak is örültem, hogy apám lakásában végre túl vagyunk az éves vízóra-leolvasáson és a havi közös költség befizetésen (és a befizetéskor nem jött reklamálni az a pinceszomszéd nő, aki a múltkor, mert szerintem hagyta az egészet, nem ér neki ennyit…).

  • Örültem annak, hogy megint találtam néhány jó könyvet a könyvtárban.

  • Örültem az új nadrágnak is.

  • Örültem a gofrisütésnek.

  • És örültem, hogy végre eljutottam a kedvenc fagyizómba. 🙂

Tehát összességében elég jól sikerült ez a hét, sikeres ügyintézésekkel és más apró örömökkel. Remélem, így folytatódik majd áprilisban is. 🙂 (És ha már a jövő héten megint hivatalos ügyeket intézek, pl. az önkormányzatnál, akkor már jöhetne az idézés is hagyatéki ügyben, vagy a bíróságtól, ha mégis lesz per, vagy a közjegyzőtől, ha mégsem lesz – utóbbinak sokkal jobban örülnék, de ha per lesz, annak is állok elébe…)

Áprilisi terveim (ami már biztos):

  • Minél többet kint lenni a szabadban.

  • Minél több könyvtári könyvet elolvasni azokból, amiket csütörtökön hoztam ki.

  • Legalább 1-szer felkeresni megint a kedvenc fagyizómat.

  • Az 1-jei héten intézkedni az önkormányzatnál.

  • Eljutni fodrászhoz még az 1-jei héten, mert már megint akkora a hajam, hogy fésülni kellene, mert minden éjjel elfekszem, ezért kb. 4-6 hetente vágni kell…

  • 7-én Facebook üzenetben érdeklődni attól az illetőtől, aki az interjút készítette velem, hogy mi a helyzet, sikerült-e mindenkivel beszélni, akit ajánlottam, meg akit mások ajánlottak, és összeállt-e már valami az interjúkból a szakdolgozathoz. Azért Facebookon, mert ő is így vette fel velem a kapcsolatot, amikor a közös ismerősünk ajánlott neki engem, és azért 7-én, mert akkor telik le 1 hónap az interjútól. Igaz, hogy vasárnap, de nem muszáj rá aznap válaszolni…

  • 10-ére szerdára ajándékot szerezni a “kedves” testvérem névnapjára.

  • 10-én és 17-én a szokásos szerdai társasjáték, 14-én vasárnap meg a nagy egyesületi társasjáték délután…

  • 21-22 húsvét, 4 napos hosszú hétvége (április 19. nagypéntektől április 22. húsvét hétfőig) kiélvezni a hétvégét (remélem jó idő lesz!), kipihenni magam, és alkotni valami szép locsolóverset családom női tagjainak a locsoláshoz. 🙂 (Ha kitalálok valamit, akkor azt természetesen a blogban is és Facebookon is közzéteszem.)

  • 24. szerda közös költség befizetés apám lakására, el ne felejtsem! Kivételesen nem hétfőn lesz. És remélem, senki nem “zaklat” majd a házból mindenféle elintézetlen (és egyelőre a tisztázatlan tulajdonviszonyok miatt elintézhetetlen) ügyekkel. De kb. aznap jönnek meg majd a fecskék is a lépcsőházunk ablakába. 🙂 Más fecskék már előbb itt vannak, de ezek molnárfecskék, ilyenkor jönnek.

Egyelőre kb. ennyi áprilisi tervem van, aztán majd alakul az élet…

PostHeaderIcon Hétvége a természetben

Ez a hét csak szerdáig tartogatott izgalmakat. Pedig szerdán még társasjáték sem volt. A csütörtök és péntek már nyugodtabb, egyszerű munkanap volt, semmi más. A hétvégét meg nagyrészt a természetben töltöttem. Szombat délelőtt itthon tettem.vettem, pl. porszívózás is belefért, de délután elmentem felfedezni, hogy mi virágzik a kedvenc tavaszi virágos helyemen, a BMX-pálya melletti kis füves-bokros részen. Van már kökörcsin, tavaszi hérics, fürtös gyöngyike és sokféle kicsi sárga virág. Tele van velük az egész terület, főleg a pálya melletti domboldal.

A képen a következők lehetnek: növény, virág, természet és túra/szabadtériA képen a következők lehetnek: virág, növény, természet és túra/szabadtériA képen a következők lehetnek: virág, növény, természet és túra/szabadtériA képen a következők lehetnek: növény, virág, természet és túra/szabadtériA képen a következők lehetnek: növény, virág, természet és túra/szabadtériA képen a következők lehetnek: növény, fű, cipők, túra/szabadtéri és természetA képen a következők lehetnek: fa, növény, égbolt, fű, túra/szabadtéri és természetA képen a következők lehetnek: égbolt, fa, növény, fű, túra/szabadtéri és természet

Ma délelőtt meg ismét elmentünk medvehagymát szedni a családdal, szedés közben készítettem néhány képet az erdő aljáról. Az a sok élénkzöld az mind medvehagyma. És még tart a szezon 1-2 hétig… A képen a medvehagyma levele látható, amit már csak az illata miatt sem lehet mással összetéveszteni (egyesek mégis sokszor keverik a gyöngyvirággal, de a gyöngyvirág levelének nincs fokhagymaszaga), rajta egy hétpettyes katica napozik.

A képen a következők lehetnek: növény, természet és túra/szabadtéri

Persze jártam máshol is a hétvégén, bejártam a lakótelepet, főleg a református templom parkját, és a kedvenc kis családi házas utcáimat is (a mi lakótelepünk és a belváros között), néztem a fehéren virágzó fákat, a sárgán virágzó bokrokat, és a kertek, parkok virágait. Persze itthoni, benti elfoglaltság is belefért a hétvégébe: elolvasni egy könyvtári könyvet, több menet társasjáték a családdal, szombat esti sorozatnézés a tévében, vasárnapi ebédmeghívás a nagymamámnál, stb. de mégis a kint töltött órák frissítettek fel. 🙂

PostHeaderIcon Kalandos hétkezdés

Kalandosan indult ez a hét. Voltak jobb és rosszabb pillanatok, izgalmak, de végül minden jóra fordult. 🙂

Hétfőn volt az igazán szerencsés napom. Venni kellett egy új cipőt, mert a régi már elég kopott. Elmentem a plázába körülnézni. Oda, ahol a régit is vettem, És mit találtam? Pontosan ugyanazt! 😀 Természetesen azt vettem meg, nem is néztem semmi mást. 🙂

Kedden volt egy kis kalandom egy csomaggal. Életemben először adtam fel csomagot külföldre. Írországban élő barátom megkért, hogy vegyek át neki egy könyvcsomagot és adjam fel Írországba. Küldött rá egy kis pénzt is, és Facebook üzenetben megírta a címét is, de szinte semmi nem úgy működött, ahogy azt elképzeltük, és egyikünk sem tehet róla, hogy így alakult. De azért mégis elindult a csomag Írországba. De lássuk a bonyodalmakat!

  • A pénzből elég sokat levont a bank, csodálkoztam és bosszankodtam is rajta, hogy mennyit. (De mint utólag kiderült, ha egyáltalán nem vontak volna le semmit, akkor sem lett volna elég…)

  • A pénzkivétellel még nem volt baj, de aztán elindultam a könyvesboltba. Oda is értem, át is adták a csomagot rendesen, szépen összefogva átlátszó fóliával. Minden könyv megvolt.

  • A könyvesboltból rögtön elindultam a legközelebbi kis postára. Ott a következők történtek:

    • Kiderült, hogy a postán sem tudják nálam jobban, hogy a barátom címében mi micsoda, melyik része a házszám, melyik az irányítószám, melyik a városnév és melyik az utcanév… De azért valahogyan csak összeraktuk. (Gondoltam, ők már biztos láttak már írországi címzést, én még nem, ezért talán jobban felismerik, hogy mi micsoda… De azt mondta a postás hölgy: “Ha ilyen profi lennék, nem itt ülnék!”.)

    • Kifogásolták a csomagolást is, mert átlátszó, pedig a könyvesbolt csomagolta úgy. És azon a 200 méteren a bolt és a posta között hogyan csomagoltam volna be jobban? :O

    • És kiderült, hogy ennek a 2 kg-os csomagnak az elsőbbségi feladási díja Írországba 10100 Ft! Annyi pénz nem maradt nálam, miután kifizettem a könyvcsomagot. Annak az árát tudtam, de a feladási díjat nem sejtettem sem én, sem a barátom. Kevesebbre számítottunk.

  • Hazamentem, kerestem kartondobozt, és magamhoz vettem még egy kis pénzt. De ekkor már 17:40 volt. (16:00-ig dolgozom, akkor indultam el pénzt kivenni, de oda is kellett érni a könyvesboltba, meg a város másik végére, haza. Közben meg a postán is sor volt, és elég sok idő elment a csomagfeladással is, ami végül pénzhiány miatt nem történt meg.) Dobozt keresni sem volt egyszerű…

    • Kiderült, hogy a megfelelő méretű dobozok mind cipős dobozok, abban meg mégsem illik könyvet feladni…

    • Amelyik doboz jó lett volna, azokban már mindben volt valami.

    • Aztán találtam egy fehér, márkajelzés nélküli dobozt. Lehet, hogy az is cipős, de mivel jelzés nélküli, legalább nem látszik rajta, hogy az… 🙂 De abból is ki kellett pakolni… De ekkor már nem érdekelt, átraktam belőle mindent egy másik dobozba.

    • Utána a ragasztás sem volt egyszerű, csak egészen vékony, kb. fél centi széles celluxom van, előbb azzal próbáltam megragasztani a csomagot, de nem sokat ért. Ráadásul ragasztás közben el is fogyott… Aztán véletlenül találtam az egyik szekrényben vastagabb ragasztószalagot, és azzal is megragasztottam a csomagot. Így már jól összeállt, nem esik szét út közben.

  • A doboz- és ragasztókereséssel elment az idő, így már 18:40 volt. Nálunk a kis posták 18:00-kor zárnak, a belvárosi nagy posta meg 19:00-ig van nyitva. De annál tovább semmi. Tehát sietni kellett a belvárosba.

    • Gyalog már nem értem volna oda, buszra kellett szállni.

    • 18:46-kor elértem a helyijáratot, felszálltam rá, vettem jegyet is. A sofőrnél ugyan mindig drágább, de ez most vészhelyzet volt, nála kellett venni.

    • 18:53-kor a belvárosban, kb. 10-20 méterrel az én megállóm előtt pirosat kapott a busz. Ott álltunk a lámpánál…

    • Aztán zöldre váltott a lámpa, beálltunk a megállóba, leszálltunk, és futás a postáig (szó szerint! 😀 )

    • Pár perccel zárás előtt beértem a postára, és feladtam a csomagot. A csomagolásba már nem kötöttek bele, a címet együtt összeraktuk valahogy, de itt is 10100 Ft volt elsőbbségivel a feladás. De most már volt nálam ennyi pénz, kifizettem, elment a csomag.

És amikor a postáról kiléptem, eszembe jutott, hogy másnap (vagyis ma) március 20, a főnököm 50. születésnapja. Kis cég vagyunk, rajtam kívül mindenki családtag, kell az ajándék. Próbáltam körülnézni a belvárosban a posta mellett, az S betűs üzletben, de nem volt ötletem, mit vegyek. Aztán ma reggel út közben egy kisboltban az ajándékot is megvettem. Rábíztam magam az eladóra, és bevált az ajándék. 🙂

Tehát van új cipőm, elment az ír csomag és még ajándékot is sikerült szerezni. 🙂 Kalandosan indult ez a hét, de végül minden jóra fordult. 🙂

PostHeaderIcon Márciusi események

Március 8-ai bejegyzésemben ígértem még képeket a lakótelep legszebb utcájáról, a Stromfeld utcáról, amit azon a hétvégén le is fényképeztem. Nincs még minden háznál virág, ezért még kevés kép van, de már több háznál is volt mit fényképezni. A legjobban sikerült képeket felteszem ide.

De azon a hétvégén, március 9-10-én máshol is jártam, pl. a lakótelep szélén a dombon, a BMX pálya mellett. Ott még nem volt az a nagy tavaszi virágözön, de valami már beindult…

De voltam a lakótelep más részein is. Néhány kép a teljesség igénye nélkül…

A 11-ei hét eseményei is érdekesek voltak, néha évforduló, néha világnap, néha az éppen aktuális történések miatt…

11-én hétfőn volt másfél éve, hogy a mostani munkahelyemen dolgozom. Írtam is róla egy bejegyzést, felsorolva az eddigi munkahelyeimet, álláskeresési és munkahelyi tapasztalataimat. Arra is rájöttem, hogyan találhatunk jó munkahelyet. De ehhez el kell olvasni azt a bejegyzést! 😀

Kedden nem történt semmi különös, de szerdán volt aktuális esemény is, meg évforduló is. Március 13. szerda, az első márciusi szerdai társasjátékunk napja. Nem volt minden hétre kiírva, csak 13-ára és 27-ére. És egy izgalmas kérdés: vajon az új közösségi tér vezető, akivel 7-én csütörtökön már futólag találkoztam, hogy áll a társasjátékokhoz? Lenézi, vagy beszáll játszani? Tapasztalataim szerint ez a kétféle hozzáállás létezik a társasjátékok kapcsán. De ott sem volt. 🙁 Ez most mit jelent? Teljesen elhatárolódik a játéktól (vagy valamelyik játékosunktól?), vagy csak nem ért rá valamiért? És ha elhatárolódik, akkor vajon meddig engedi? Az azért jó jel, hogy már áprilisra is vannak kiírva időpontok, az első 3 szerdára biztosan… De remélem, 27-én találkozunk, és minden kiderül. 🙂

A 13-ai évforduló pedig jubileum volt. Egy bizonyos esemény 10. évfordulója. Emiatt az esemény miatt, egy pszichológus számomra azóta is érthetetlen, rosszindulatú döntése miatt  szűnt meg annak idején a Mensa-tagságom. 2009. március 13. péntek. Soha nem felejtem el! Annak idején verset is írtam róla. A vers májusban keletkezett, kb. 2 hónappal az esemény után. Akkor állt össze verssé a mondanivalóm. Feltettem a verset és a vers történetét prózában egy Facebook csoportba is, 2017 decemberében, de csak most vettem észre, hogy a csoport zárt, tehát akit prózában is érdekel a történet, annak majd hozzászólásban felteszem. De most álljon itt a vers! A blogomban nem írok neveket, de ebben a versben sokszor rímhelyzetben van a pszichológus neve, ezért nem lehet kihagyni.

Proktorságom története

Történetem nagyon hosszú,
De jogosan fűt a bosszú.

Feketelistám több méter,
Első helyen Rigó Péter.

Pszichológus a Mensában,
Megismertem és megbántam.

Leírom a kezdetektől,
Mi bajom lett nekem ettől.

Jelentkeztem a Mensába,
Intelligens társaságba.

Nem használt könyörgés, sírás,
Nem volt Veszprémben tesztírás.

Hiába vártam a tesztre,
Elutaztam Budapestre.

Három hét múlva kiderült,
Hogy a tesztem jól sikerült.

Megoldást kellett találni,
Másoknak ne kelljen várni.

Megszerveztem én a tesztet,
Az elnökségnek is tetszett.

Októberben sokan voltak,
Elnökségben megtapsoltak.

Ígéretes volt a kezdet,
Megszerveztem még egy tesztet.

Mi a Mensa? Mit mér a teszt?
Majd a proktor elmondja ezt.

Veszprémben még nem mert senki
Proktorságra jelentkezni.

Ez nagy baj a tesztíráson,
De volt rá egy megoldásom.

Proktorságra jelentkeztem,
A felkészülést elkezdtem.

Hogyan lesz proktor valaki?
A pszichológus szavai:

„Olvasd el a könyvem még ma!
Intelligencia-téma.

Utána járj tesztírásra,
Figyelj az előadásra!”

Olvasgattam, utazgattam,
Minden követ megmozgattam,

Majd lehetőséget kaptam,
Mikuláskor előadtam.

Tesztíráson nagy a tömeg,
A Mensáról szólt a szöveg.

„Gátlásos.” Szólt az ítélet.
Nincs benne semmi kímélet.

Még proktorjelölt maradok,
Veszprémben majd előadok.

Márciusi tesztíráson
A vizsgaelőadásom.

Tizenharmadika péntek,
Tesztírók előtt beszélek.

Vigyáztam rá, hogy mit mondok.
Ugyanazt, mint a tesztgondnok.

A fontos témákról szó volt,
Egy tesztíró szerint jó volt.

Kellemetlen meglepetés:
Elmaradt a kinevezés.

Az indoklás nem túl hosszú.
Talán választási bosszú?

Vidéki vagyok. Ez a baj?
Miért nem tudtam ezt már tavaly?

Nem tűröm el ezt a sértést,
Várom a bocsánatkérést.

Mi legyen az elégtétel?
Párbajozzunk, Rigó Péter!

Kihívásom hatástalan,
Döbbenetem határtalan

Rigó Péter gonosz ember,
A szemembe nézni nem mer.

Cikket írtam az újságban,
Mert bíztam az igazságban.

Kaptam egy szánalmas választ,
A mentegetőzés fáraszt.

Az elnökség összefogott,
Érthetetlen döntést hozott.

Megbíztam bennük valóban,
De végül nagyot csalódtam.

Ombudsmanunk eldöntötte:
Hagyjam békén őt örökre!

Panaszkodtam fűnek-fának,
A nemzetközi Mensának.

Vártam rájuk, válasz: semmi.
Ezzel nem tudok mit tenni.

Kellemetlen ez a dolog,
Nem maradt már más, csak a blog.

Amit nem láttam előre:
Fegyelmi ügy lett belőle.

Versemnek a végén járok,
Egy jó kívánsággal zárok:

Harapjon beléd egy mókus,
Rigó Péter pszichológus!

Jellemző, hogy ettől a “kedves” pszichológustól azóta sem kaptam sem rendes magyarázatot, sem bocsánatkérést. Azóta is csak sejtéseim vannak, miért utasított el. És azóta is ez a kedvenc saját versem, főleg az utolsó 2 sor, amit azóta is mindig elmondok magamban, ha mókust látok. 🙂

14-én világnap volt: nemzetközi pí világnap. (3,14 – március 14. 😀 ), de nem hozott szerencsét, mert a munkahelyemen egyszerre romlott el az internet (ami fontos, mert e-mailes és webáruházas rendeléseink is vannak és internetes számlázóprogramot használunk), és egy eszköz, ami minden gépről látszik, ott vannak a közös fájlok (pl. árajánlatok), sőt a nyomtatót is az köti össze a géppel. Így alig tudtunk valamit csinálni, de szerencsére volt kinek szólni, és délután már minden működött. 🙂

15-én nemzeti ünnep alkalmából én és a család nem untattuk magunkat mindenféle unalmas ünnepi beszéddel, nem mentünk március 15-ei rendezvényre, hanem úgy gondoltuk, hogy egy ilyen szép napon valamilyen szép helyre kellene menni. El is mentünk egy kevésbé ismert kilátóhoz a hegyekbe, viszonylag közel, de szép helyre. Nagy kilátás volt onnan, láttuk a Bakonyt, a Somlót, a Balaton-felvidéket, több környékbeli falut, és körös-körül az erdőt. 🙂 A kilátó környékén még medvehagymát is szedtünk. Természetesen itt is készültek képek. 🙂

Utána vissza a kis városunkba és 2 kisebb kitérő után (a testvéremnek le kellett vinni valamit a barátnője szüleitől a barátnőjéhez) kihasználtunk egy cukrászdai nyitási akciót. 3 gombóc fagylaltból csak 2 gombócot kell fizetni, vagy ha süteményt kérünk, kapunk mellé egy kis csokikockát vagy kis somlói galuskát. Ki is használtuk, ki így, ki úgy. Anyámmal a nem túl meleg időjárás ellenére kikértük a 3 gombóc fagylaltot (az enyém: sztracsatella, puncs, eper – a sztracsatellát akkor kezdték meg,, direkt ezért kértem 😀 ), öcsém inkább nagy somlói mellé kért egy kicsit ajándékba! 😀

15-én a nemzeti ünnep alkalmából fel akartam tenni egy bejegyzést egy tegeződést népszerűsítő Facebook oldalra. Gondoltam, utánanézek, hogy a márciusi ifjak vajon tegeződtek-e, mert ha igen, akkor a nemzeti ünnep alkalmából lehet rájuk hivatkozva népszerűsíteni a tegeződést. De ez nem is volt olyan egyszerű. Sejtettem, hogy tegeződtek, de bizonyíték is kellett volna, amit feltehetek az oldalra. De nem találtam semmi igazán jót a Google keresőben, és még a gyakori kérdések oldalon is csak 1 választ kaptam, ami ugyan nem az igazi, de elég jó. A szerdai társasjátékos csapatban is van egy általános iskolai történelemtanár (más történelem szakos ismerősöm az egykori történelemtanáraimon kívül nincs, legalábbis nem tudok róla, ezért a társasjátékos ismerőshöz fordultam), de ő sem tudott jobbat, mint amit a gyakori kérdéseknél javasoltak, ezért azt tettem fel.

Tehát volt elég izgalom és nevezetes nap a héten (másfél év a munkahelyemen, az új közösségi tér vezető véleménye a társasjátékról, a régi és azóta is rejtélyes konfliktus 10. évfordulója a pszichológussal, a munkahelyen elromlott eszközök, egy érdekes kirándulás medvehagymázással, a legjobb ünnepi bejegyzés keresése a tegeződős oldalra), ezért 16-án szombaton tettem egy nagy körutat a környékünkön, főleg természetközeli helyeken. A lakótelepen virágzó mandulafákkal kezdtem, közben néhány aranycserjét is fényképeztem (találtam egy érdekes cikket, amiből kiderül, hogy nem minden aranyeső, amit annak hívnak, a most virágzó bokor az aranycserje!), majd a BMX-pálya mellett folytattam, kíváncsi voltam, jobban virágzik-e már. Sokkal jobban, de a nagy virágzás majd a jövő hétvégén lesz, amúgy is akkor szokott lenni. De már egy-két szál tavaszi hérics is van, csak nem a szokásos helyen. Onnan továbbmentem a P betűs áruház mellett, ott is vannak a fűben érdekes virágok, majd átvágtam az egyik legszebb városrészen, ahol csak kevés kép készült, mert szinte minden érdekes, virágzó vagy rügyező fa és bokor kerítésen belül volt, majd elmentem a levéltárral majdnem szemben lévő tanösvényen a kis kilátóhoz. Út közben észleltem, hogy már ott is van ibolya, a természetben, csak az sem a szokásos helyen a legtöbb, sőt, már hangyák is vannak, szerencsére még nem sok, és nem az eddigi “törzshelyükön”, a madárodúknál és a madaras tanösvénytáblánál van a legtöbb, hanem most éppen a kör vele szemben lévő részén a nagy lépcsőn. Láttam virágokat a fűben, virágzó és rügyező bokrokat, borostyánt az erdőben a talajon és a fákon, kökörcsint, megvan még az erdei “konditerem” is, sporteszközök egy tisztáson, és megvan még a kövekből kirakott szív is. 🙂 Természetesen a kilátóra is felmentem, és láttam, hogy a tövében, a régi bányagödörben letarolták a visszatelepült erdőt. 🙁 Úgy látszik, mégis megvalósult az a pusztítás, amit egy majdnem 5 éves (2014 őszi) cikkemben részleteztem. De ennek ellenére volt mit nézni a természetben. 🙂 Aztán hazafelé is fényképeztem ezt-azt, pl. a Haszkovó 31-nél most már előbújó rózsaszín virágokat és a házunk előtti kisbolt kertjét. Fel is teszek néhány képet, az egész kirándulásról.

Ma, vasárnap nincs semmi különös tervem, ebédmeghívásunk van a nagymamámhoz, de más terv nincs. A jövő hétre sincs. Nincsenek nemzeti vagy családi ünnepek, nincs semmi különös elintézendőm, nincsenek új fejlemények a függő ügyeimben. Szerdán még társasjáték sem lesz. De ha mégis lesz valami, arról írok majd itt a blogban! 🙂

PostHeaderIcon Másfél év

Másfél éve dolgozom a mostani munkahelyemen. ez nálam elég hosszú idő, ritkán vagyok ennyit egy helyen, de nem azért, mert megunom vagy ilyesmi, hanem valami mindig szerencsétlenül alakult, vagy egyszerűen csak lejárt a határozott idejű szerződés…

Hol is dolgoztam én eddig?

2004-ben végeztem az egyetemen környezetmérnöki szakon. 2004-től 2006-ig országosan kerestem állást, sok helyre jelentkeztem, de nem vettek fel. Vagy messze lakom, vagy nincs még gyakorlatom, stb. Mindig volt kifogás, ha egyáltalán indokolták, de legtöbbször indoklás sem volt.

Aztán 2006-tól 2007-ig részt vettem egy önkéntes munkatapasztalat-szerző programban. Geológus mellett dolgoztam egy kis vidéki természettudományi múzeumban (apátsági épületben, arborétum mellett). Ide azért jelentkeztem, hogy legyen munkatapasztalatom, és ismertem a régiós koordinátor szervet, a helyi zöld szervezetet. Tehát lényegében ismeretség útján kerültem be. És az egyik legjobb munkahelyem volt. Változatos munka (még mamutlelet-feltárásban is részt vehettem), normális munkatársak, elvégezhető nehézségű feladatok.

2007-ben beiratkoztam PhD hallgatónak a radiokémia tanszékre (a geológusnak volt egy ismerőse, aki ismert valakit a tanszéken, így választottam a témát, vagyis inkább a téma engem, de a felvételin már nem volt szempont az ismeretség, mégis felvettek). 2010-ig ott voltam, de nem sikerült elvégezni. Hosszú, bonyolult történet, máshogy mesélném én, és máshogy az egykori témavezetőm, de a kudarc fő oka talán az volt, hogy nem volt igazi radiokémiai előképzettségem.

2010-től már csak közfoglalkoztatásban dolgoztam a hivatalos munkahelyeimen. Volt egy nem hivatalos is, de nem feketemunka (nem ezért nem hivatalos), hanem egy olyan lehetőség, ami ugyan nem járt jövedelemmel, de segített szinten tartani, bővíteni, frissíteni a szakmai tudásomat.

2011 elején helyezkedtem el ezen a nem hivatalos munkahelyen, egy szakmai blogmagazinnál, ahol a legaktívabb tagok között voltam, többször is vezettem a környezetvédelmi bloggercsapatot, és 2 elismerő oklevelet is kaptam. De valamennyire mégis hivatalos volt, annak ellenére, hogy nem járt jövedelemmel: annyira, hogy a környezetvédelmi csapat vezetőjeként egy főiskolai hallgató szakmai gyakorlatvezetője is voltam. Környezetvédelmi gimnázium után újságírást tanult a főiskolán, és szakmai cikkírás volt a szakmai gyakorlata (a gimnáziumi irányultsága miatt környezetvédelmi szakterületen). Ez is az egyik legjobb munkahelyem volt, pedig nem ismeretség útján jelentkeztem. Hanem poénból. Viccesnek találtam, hogy álláshirdetésként reklámozzák a bloggerkedést, ezért gondoltam, kipróbálom. És bejött! 🙂 Végül azért hagytam abba, mert 2013 őszén valamilyen informatikai “fejlesztés” (inkább csak átalakítás) miatt többet állt az oldal, mint amennyit működött, és az egész környezetvédelmi csapattal együtt kiléptünk, és egy új oldalt kezdtünk. 2016-ig működött, aztán lemorzsolódtak a tagok (idő- és témahiány miatt), és nem írtunk többé oda. De nincs még lezárva, még ha valaki írni akar, akkor írhat. Sőt, 2016 elejétől már a régi helyünk is újra működik, csak a 2013 végétől 2016 elejéig tartó hosszas átalakítás miatt már onnan is elfogytak az emberek, és azóta sem sikerült igazán újraindítani…

Közben, mivel ez nem járt jövedelemmel, tehát nem volt munkaviszony, kiközvetítettek közfoglalkozatásra, több helyre is.

Először 2011 végén, az év utolsó 3 hónapjában adatrögzítő voltam a városi múzeumban. A gyűjtemény tárgyainak fényképét kellett leltári szám alapján feltölteni a múzeum internetes adatbázisába a tárgy leírása mellé. A munka nem volt rossz, kicsit egyhangú, de legalább egyszerű. Értelmes emberek között voltam, és így legalább láthattam a gyűjteményt. Nem sorolom sem a legjobb, sem a legrosszabb munkahelyeim közé, de viszonylag jó munkahely volt. Tudtam volna csinálni akár évekig is, de mégsem egy életcél.

A következő közfoglalkoztatásom az erdőgazdaságban volt, erdészeti munkásként 2012-ben. Az első néhány héten kivágott, feldarabolt fatörzseket kellett lekérgezni, majd átirányították a csapatot tűzifát pakolni kalodába. A munka előnye az, hogy szabadban volt. Ez is olyan munka, amit lehetett volna még egy darabig csinálni, bár nem voltam benne túl jó, mert nem én voltam sem a leggyorsabb, sem a legügyesebb a csapatban, de kitartóan és folyamatosan dolgoztam, mindig figyeltem a munkára. Tehát ez egy közepes munkahely lett volna, ha nem lettek volna a munkatársak… Miattuk viszont az eddigi legrosszabb munkahelyem lett. Ők nem viselték el azt, ha valaki csak a munkára figyel, ezért rám szálltak, olyan is volt pl. aki rovarokkal dobált, stb. és nem igazán éreztem jól magam köztük.

2013-ban nem közvetítettek ki sehová, de szerencsére a helyi zöld szervezet tudta igazolni, hogy önkéntes munkát végeztem náluk, így továbbra is együttműködőnek számítottam a munkaügyi központ szemében…

2014-től pedig fel is vettek ehhez a zöld szervezethez, környezetvédő egyesülethez, egyéb ügyintéző munkakörben az egyesület napi ügyeinek intézésére. Azokra a napi, heti, havi rutinfeladatokra, amivel az egyesület elnöke nem tudott vagy nem akart foglalkozni. Ugyanez a zöld szervezet koordinálta annak idején azt a munkatapasztalat-szerző programot is. 1997-ben alakultak, és már egyetem alatt (1999-2004) hallottam róluk, elmentem a nagyobb eseményeikre, és rokonszenveztem velük, de kb. 2006-tól, attól a bizonyos programtól kezdve voltam az önkéntesük, aztán 2011-ben léptem be tagnak (a szakmai blogmagazin miatt, akik szerették volna, ha kapcsolatot építek zöld szervezetekkel, és ez volt a kézenfekvő megoldás), majd ettől kezdve egyre többet önkénteskedtem, és 2013-ra már eljutottunk addig, hogy ha valamire csak 1 önkéntes kellett, akkor én voltam az. Ennek a következménye lett aztán 2014-ben, hogy felvettek oda közfoglalkoztatásba. Ott is voltam 2016 nyaráig (néhány hónap megszakítással 2014 végén és 2015 elején, amikor rájuk szólt a munkaügyi központ, hogy most már ne csak mindig engem foglalkoztassanak, vegyenek fel valaki mást is). Aztán hogyan lett vége? Elég csúnyán. Az egyesület elnöke elfelejtett megosztani velem egy fontos információt, ami kellett volna ahhoz, hogy jól végezzek el egy bizonyos feladatot, aztán másoknak panaszkodott, hogy szerinte rosszul csináltam… Ez volt az elbocsátásom fő oka 2016 nyarán. Tehát lényegében ismeretség útján kerültem be, és ez is az egyik legjobb munkahelyem volt, de elég csúnyán végződött. Azóta nem is állok szóba az elnök asszonnyal… (Nem érdemli meg. És nincs is mit mondanunk egymásnak.) Az eset után az egyesületből is kiléptem, de az sem volt egyszerű, írtam róla Facebook jegyzetet

2017-ben, miután visszaküldtem a diplomát az egyetemre, pályáztam a mostani munkahelyemre. De előbb egy rövid időre a városi múzeumban (ahol már adatrögzítő is voltam) a kilátóteraszon beálltam fagylaltárusnak. Az is nagy poén volt! 🙂 És tényleg jó munkahely volt, el tudtam végezni és érdekes emberekkel találkoztam közben. 🙂

A mostani munkahelyemnek vannak előnyei és hátrányai is, elég változatos, nem rossz munkahely, tudnék maradni hosszú távon, de mégsem egy életcél, hogy itt dolgozzak. Viszonylag jó, de nem sorolnám sem a legjobb, sem a legrosszabb munkahelyeim közé. Viszont itt értem el az eddigi legnagyobb sikeremet: életemben először kaptam határozatlan idejű munkaszerződést. És miért is jelentkeztem ide? Poénból, mert tetszett a cég neve. És így lett egy elég jó munkahelyem.

Tehát mik voltak az eddigi legjobb munkahelyeim időrendben, és hogyan jelentkeztem oda?

  • természettudományi múzeum – ismeretség útján

  • szakmai blogmagazin – poénból

  • zöld szervezet – ismeretség útján

  • fagylaltárus – poénból

A közepesen jó helyek:

  • múzeumi adatrögzítő – kiközvetítettek közfoglalkoztatásra

  • mostani munkahelyem – poénból

Ami nem jött be:

  • PhD képzés – ismeretség útján

És a legrosszabb:

  • erdőgazdaság – kiközvetítettek közfoglalkoztatásra

Hol maradtam sokáig, 1 évnél tovább, és hogyan jelentkeztem?

  • PhD képzés – ismeretség útján

  • szakmai blogmagazin – poénból

  • zöld szervezet – ismeretség útján

  • mostani munkahelyem – poénból

És mik voltak a legnagyobb sikereim és hogyan jelentkeztem ezekre a munkahelyekre?

  • szakmai blogmagazin (vezető beosztás, elismerő oklevelek, szakmai gyakorlat vezetése) – poénból

  • mostani munkahelyem (életem első határozatlan idejű munkaszerződése) – poénból

Tehát akárhogyan is nézzük, valahogy mindig azok a munkahelyek jönnek be, ahová nem komolyan, hanem poénból jelentkeztem. Ismeretség útján elég vegyes a kép, ahová meg csak kiközvetítettek, mert kötelező volt, az nem igazán jött be. Máshogy meg még nem sikerült elhelyezkednem, csak ezen a 3 módon. A sikeres álláskeresés titka tehát a poénból pályázás és elhelyezkedés?

PostHeaderIcon Mindenféle erről a hétről…

Ez egy elég sokrétű bejegyzés lesz, nagyon vegyes témákról, bár lesz köztük némi összefüggés, átvezetés, de inkább az lesz, ami a blogom címe. Szabad gondolatok.

Mostanában elég jól sikerülnek a hétvégék.

  • Február 10. vasárnap: társasjáték délután.

  • Február 16. szombat: édesanyám névnapja (vasárnap volt az ünnepség).

  • Február 24. vasárnap: ebédmeghívás öcsém barátnőjéhez.

  • Március 3. vasárnap: újabb társasjáték délután.

  • A mostani hétvégére még nincs terv, de néha ilyen is kell…

  • A jövő héten meg március 15 miatt hosszú hétvége lesz! 🙂

Eddig egészen jól alakult a március. 1-jén pénteken ukulele klubban voltam, erről már írtam egy bejegyzést. Jó kis élmény volt, és csak én tudtam kitalálni, milyen jelmezben volt ott az egyik résztvevő. 🙂 (Linkelem is a képet az ő blogjából, egy kb. 2 éves bejegyzésből… A figurát én is csak tőle ismerem, de legalább kitaláltam. 🙂 )

2-án szombaton ebédmeghívásom volt a nagymamámhoz.

3-án vasárnap társasjáték délután volt, ami mindig jó. 🙂 Tag és önkéntes nem lennék már abban az egyesületben (mert ahogy láttam, még fennáll az a bizalmatlanság alapú rendszer, amiért annak idején, kb. 2 és fél éve kiléptem – tegnap volt pontosan 2 és fél éve), de játszani még mindig jó velük, mert a társasjáték örömét szinte semmi nem ronthatja el. 🙂 Állítólag áprilistól új helyszínen lesznek. Nem csak egyre nagyobb, hanem egyre elitebb helyeken is van a rendezvény… (De még mindig ingyenes és az is marad. 🙂 )

Aztán 4-én eljött a hétfő. És vele az a hét, amitől féltem. A havi rutinfeladatok hete. Februárban már írtam a hétköznap miatti depresszióról, a nagyobb események utáni hétköznapok lehangoló hatásáról. Most is ilyesmit éreztem, és rájöttem, hogy kicsit unalmas az életem, túl sok a napi, heti és havi rutinfeladat. (Nem baj, ha van ritmusa az életnek, és rendben vannak a dolgok, szeretem a rendszerességet abban, amit szívesen csinálok, de ha kötelezően ismétlődik mindig ugyanaz, az más…) Az egyik feladattól, amivel kezdtem a hetet, különösen félek minden hónapban, és kicsit pótcselekvésnek is érzem, de mégis ezt veszik a legszigorúbban a munkahelyen. De szerencsére nem volt okom félelemre vagy lehangoltságra, mert jól sikerült. 🙂 A másik dolog, hogy szeretem ugyan a változatosságot, de egyszerre csak egy dologra tudok igazán koncentrálni. (Aztán majd a másikra, ami legyen minél különbözőbb az elsőtől. 🙂 ) És nem mindig alakul úgy itthon sem és a munkahelyen sem, hogy egyszerre csak egy dologra kell figyelni. Főleg az bosszant, ha valamit meg kell szakítani, olyankor nehezen találok vissza ahhoz, amit elkezdtem. Talán ez a 2 dolog okozza ezt a “hétköznap miatti depressziót”…

Azt hiszem, szeretném magam minél jobban függetleníteni az időtől és a többi embertől. Persze ez 100%-osan soha nem lehetséges, és nem is törekszem 100%-ra, de azért minél inkább sikerül, annál jobb. 🙂 Talán az az állapot vagy képesség hiányzik nekem, ami gyerekkoromban volt, bár nem emlékszem rá pontosan. Egy magyar pszichológiai elmélet flownak nevezné, a keletiek talán meditációnak, én csak képességnek a külvilág kizárására (az akkori orvosok meg, főleg anyám megnyugtatására tévesen epilepsziának, pedig soha nem voltak görcseim, ezért szedtem gyógyszert kb. 2-től 14 éves koromig, és azóta sem jött elő ez a képességem). De ahogy itthon családilag társasjátékoztunk, megéreztem valamit. Azt hiszem, ha kb. 10 menetet lejátszanék egymás után a kedvenc társasjátékommal, amit 2017. végén vettem a társasjáték piacon, akkor újra előjönne  ez a képességem.

Aztán már csak azt kellene megoldani, hogy társasjáték nélkül is előjöjjön, és tudatosan be- és kikapcsolhatóvá tegyem. Nem tudom, még hogyan, de úgy érzem, hogy ha egyszer újra előjönne ez a képességem, akkor ez a része már könnyebben menne. Abból érzem ezt, hogy ha ezzel játszom, akkor mindig jobban belemerülök, mint másba, és tényleg hat az idegeimre… Megnyugtat, ellazít, de ugyanakkor koncentráltabb vagyok, mint bármikor máskor, de megvan az a hatása is, hogy akármilyen meleg is van a szobában, ha nagyon belemerülök, akkor úgy érzem, mintha kicsit fáznék. Tehát van rám valamilyen hatása ennek a játéknak, mélyebben hat az agyamra, idegeimre, mint bármi más játék. És amúgy is szívesen játszom vele, mert nagyon egyszerű játék, de mégis nagyon változatos, szórakoztató és gondolkodtató. És szerintem elég jól is játszom. De itthon mindig csak 1 vagy legfeljebb 2 játékot játszunk egymás után. De ha találnék olyan embert, aki hajlandó velem legalább 10 menetet játszani, akkor kipróbálnám, hogy igazam van-e. 🙂 De ki lenne az? Talán valaki a szerdai csapatból? Vagy az az egyesületi játékmester, akitől vettem a játékot? Vagy valaki más? Majd kiderül…

Egyelőre ennyit a hétfőről, a hétköznap miatti depressziómról és a zavaros lelkivilágomról.

De azon a bizonyos hétfőn kaptam egy érdekes felkérést Facebookon. Annak idején tag voltam egy zöld szervezetben, sőt, 2016 július 31-ig ott is dolgoztam. Már 2006-tól voltam az önkéntesük, aztán 2011-ben beléptem tagnak, majd 2014-től ott is dolgoztam. És megismerkedtem ott néhány önkéntessel. Egyikük ajánlott engem egy ismerősének, aki éppen arról az egyesületről írja humánökológia szakon a szakdolgozatát, és keresett olyan embereket, akik tudnak neki beszélni az egyesületről. Az a régi önkéntes pedig rám gondolt, és ajánlott engem a szakdolgozatot író ismerősének. Csütörtökre beszéltük meg az interjút, ami bekerül majd a szakdolgozatba. Csak egy jó helyet kellett találni, ahol beszélhetünk, és nem kell fogyasztani.

Egyetlen ilyen hely jutott eszembe a városban, az a bizonyos közösségi tér, ahol a szerdai társasjáték is szokott lenni. Kedden elmentem oda, beszéltem velük és megkaptuk a kisebb termet a csütörtöki interjúra.

Szerdán nem volt társasjáték, de csütörtökön mentem a közösségi térbe az interjúra. Csak mert világsztár vagyok. 🙂 Jól elbeszélgettünk az egyesületről, a személyes élményeimről, az egyesület működéséről, ajánlottam még 6 másik embert, akik tudnak még mesélni ezt-azt, és remélem, hogy jól sikerül majd a szakdolgozat. Elég rokonszenves ember készítette velem az interjút, ezért szurkolok neki az 5-ösért. 🙂

Találkoztam az új közösségi tér vezetővel is. Az eddigiekkel ellentétben férfi, ami egy kicsit meglepett, de a kora még nagyobb meglepetés volt. Láttam rajta, hogy nagyon fiatal, huszonvalahány éves lehet (azóta bejelöltük egymást ismerősnek Facebookon, és láttam, hogy 1996-ban született, tehát 16 évvel fiatalabb nálam), de kora ellenére mégis komoly ember lehet, mert tavaly ő szervezte a városi majálist egy egyesület nevében. Ott ismertük meg egymást, mert én is kint voltam, ahogy egy tavalyi bejegyzésemben meg is írtam, még az előző blogomban. Aztán most találkoztunk újra. Azóta nem. Azt hiszem nem lesz vele gond a társasjáték szempontjából. Egy kicsit féltem attól, hogy új vezetője lesz a közösségi térnek, de nem kellett volna. Féltettem a társasjátékos programunkat, mert nem tudtam, kit neveznek ki. Mivel pl. a rokonságomban is vannak olyan emberek, akik szerint társasjátékozni legfeljebb 10 éves korig lehet, ezért reális veszély volt, hogy esetleg a közösségi térbe is kineveznek egy ilyen embert (természetesen nem valamelyik rokonomat, de rajtuk kívül is lehetnek még ilyenek), de szerintem nem ilyen lesz az új vezető, hanem inkább olyannak tűnik, mint aki szívesen beszállna közénk.

Ma, pénteken meg nőnap volt. Nem volt időm ajándékot venni a munkahelyre az ott dolgozó hölgyeknek, mivel csütörtökön volt ez az interjú, ezért csak szóbeli köszöntés volt, meg saját módszeremmel hajtogattam papírból virágot. 🙂 Elég sok jegyzetlap volt a munkahelyemen, azokból telt rá. 🙂 Édesanyámnak meg munka után vettem valamit.

Munka után amúgy is kiélveztem a tavaszt a lakótelepen, előbb hazamentem, lepakoltam, majd újra elmentem, kb. délután 5-től 6-ig, és fényképeztem is itt-ott. 🙂

Előbb a lépcsőházunk földszintjén működő bolt kb. 2 négyzetméteres, de szép virágoskertjét fényképeztem.

Aztán továbbmentem a lakótelepen. Többek között a Haszkovó 27-es házhoz, ahol szélvédett helyen, a ház falánál (ahol a házból sugárzik a meleg) már ibolya is nyílik és a bokrok is virágoznak, rügyeznek. 🙂

De a Haszkovó 19 mögött is nyílik az ibolya, többféle színben.

Útba ejtettem a református templom parkját is, ahol néhány kisebb-nagyobb ágyást beültettek krókuszokkal és nyílik már a nárcisz is. 🙂

Ez után megnéztem, hogy ott, ahol mindig a legszebb az ibolya, még nem nyílik. Az Őrház utca és Május 1. utca sarkán még csak fű van. Igaz, hogy ott nem melegíti lakótelepi ház, akkor nyílik, amikor a természetben, még nincs itt az ideje. A márciusban nyíló lakótelepi ibolya inkább csak érdekesség, de szép látvány. 🙂

Sokfelé jártam még a lakótelepen és környékén, érintettem pl. a lakótelep egyik legszebb részét, a Stromfeld utca páratlan oldalát is. Most csak a 9-esnél nézelődtem, de az előző blogomban már egyszer (kb. 3 éve) lefényképeztem az egész utca virágait. Talán majd idén is megteszem ezt. 🙂 Még kicsit alszik ez a ház és a mellette lévő kertek (a páratlan oldal többi házában már nagyobb az élet, de most nem voltam ott), de már itt is vannak itt-ott virágok és rügyező, virágzó bokrok.

Jártam a Haszkovó 31-nél is, még nem virágzik ott az a kis rózsaszín virág, ami minden tavasszal tömegesen fordul elő a ház egyik végénél (lefényképeztem a háznak azt a végét), de azért már ott is kezd beindulni a természet.

A Haszkovó 37-nél a kedvenc, nagy gömb alakban összenőtt bokraimat alaposan megmetszették, így elég csupaszok és különállók, de már kezdenek hajtani a metszés után. 🙂

Egy 3 éves kép róluk az előző blogomból (most nem találtam jobbat, pedig biztos van, csak az is régi lehet…).

És este 6-kor még egy kis naplementét is fényképeztem a P betűs áruház felől (ahol édesanyám nőnapi ajándékát vettem, 90%-os étcsokoládét), a garázssor felett az ég alja úgy tűnik, mintha sárgán izzana. Legalábbis szabad szemmel úgy tűnt, remélem, hogy a képek is visszaadják a látványt. 🙂 A felhők ennél jóval sötétebbnek tűntek szabad szemmel…