PostHeaderIcon 2018. március

Márciusban elég fontos dolgok történtek. Most már nem társasjátékos vonalon történtek a dolgok, bár az is volt (3-án a nagy hétvégi, 7-én, 14-én és 28-án pedig a szokásos kis szerdai), hanem munkahelyi és művészi vonalon.

11-én lejárt a szerződésem a munkahelyemen. Fél évre kaptam annak idején határozott idejű szerződést. De aztán meghosszabbították, és életemben először van határozatlan idejű munkaszerződésem. 🙂 Ezt majdnem 38 éves koromra sikerült először elérni… Ez az új szerződés 12-étől hétfőtől kezdődött, és azóta is ott dolgozom. Ezért volt jó ötlet visszaküldeni tavaly nyáron a diplomát az egyetemre*, mert különben talán még most sem lenne sehol határozatlan idejű szerződésem, sőt, talán munkahelyem sem…

Márciusban furcsán alakult az időjárás. Hogy is szól a népi mondás? „Sándor, József, Benedek zsákban hoznak meleget.” Most nem meleget, hanem havat hoztak, 19-én hólapátolással kezdtem a munkahelyemen. Szerencsére utoljára abban a téli szezonban.

21-én el kellett utaznom a nagyvárosba, egy kis díjkiosztóra. Még januárban adtam be egy verset egy világítástechnikai verspályázatra, és meg is nyertem! 🙂 Március 21-én volt a díjkiosztó. Érdemes volt verset írni! 🙂 Fel is teszem ide.

Fényhulladék

Fenn az égen ragyog a Nap.

Sugarából mindenki kap.

Mégsem elégszünk meg vele,

Világítunk estefele.

A kisszobában lámpa ég,

Világít, van ereje még.

Amíg a fényét megtartja,

Nem nézzük, hogy milyen fajta.

Pedig fontos tudni, nagyon.

Mert sok minden múlhat azon.

Izzó vagy halogén égő?

LED lámpa vagy kompakt fénycső?

Nézzük sorba mind a négyet,

Mivel világít, mit éget.

És ha kiég, mi lesz vele?

Mivel lesz a kuka tele?

Az izzó egy nagy találmány,

De a fogyasztása hátrány.

Üveg alatt fémszál hevül,

Ettől világít remekül.

De a fémszál olvad, szakad,

És a szoba sötét marad.

Üveg és fém hasznos lehet,

A kukába nem teheted!

Ha halogénes a lámpa,

Fémszál burkolózik gázba.

Ettől tovább tart a lámpa,

És kisebb a fogyasztása.

Izzótól nem tér el nagyon,

Ára sem egy kisebb vagyon.

Így az izzó pótolható,

De kukába ez sem való!

Kompakt fénycső ha begerjed,

Az ő fénye gyorsan terjed.

Nem izzik, nem fogyaszt sokat,

Megkönnyíti a dolgokat.

De a fénye szemet bánthat,

Az ember rosszabbul láthat.

Belsejében ott a higany!

A kukába dobtad??? Mi van???

A LED sem izzó, csak fénylik.

Áramtól piroslik, kéklik.

Félvezető az alapja,

Fényerejét ettől kapja.

Fénye, mint mindenki látja,

Az ember szemét nem bántja.

Nem fogyaszt sokat, nem hevül.

De kukába ez sem kerül!

Felmerül a kérdés, joggal:

„Mi lesz a hulladékokkal?

Ha a kukába ne tegyem,

Lesz otthon egy izzó-hegyem?”

Szerencsére mást is tehetsz.

Ahol vetted, oda mehetsz.

Szelektíven leadhatod,

De kukába nem rakhatod!

Egy felsorolás van hátra:

Hogy hasznosul a sok lámpa?

Nézzük újra mind a négyet,

Így kaphatunk teljes képet!

Fém és üveg az izzóban:

Hasznosul az olvasztóban.

Üveg és fém ha beolvad,

Gyárthatunk újabb izzókat.

Ha halogén az a lámpa,

A gáz bemegy egy tartályba.

Utána csak izzó marad,

Az olvasztó felé halad.

Higany a kompakt fénycsőben:

Mérgezne mindenkit bőszen.

A kukában ez esélyes,

De begyűjtve nem veszélyes.

LED lámpában félvezető,

Leadva összegyűjthető.

Hasznosuljon, ez a lényeg,

A kukában ez is méreg.

Végignéztük mind a négyet,

Találtunk bennük sok mérget.

Minden lámpáról kiderül:

Kukába jobb, ha nem kerül!

Ezen kívül más nem is igazán történt márciusban. 22-én volt egy új ember próbanapja a munkahelyemen, aztán áprilisban 1 hónapig dolgozott nálunk, majd elment. Van ilyen.

30-án pénteken élveztem, hogy új munkaszüneti napot vezettek be, idén volt először piros betűs ünnep és munkaszüneti nap nagypéntek. Én ugyan nem vagyok vallásos**, de most tényleg valami jó is származott abból a vallásos irányból, amerre kezd elmenni az ország…

Ennyit a márciusról, szerintem elég fontos és sikeres hónap volt. Munkaszerződés, díjkiosztó, új munkaszüneti nap.

*2004-ben végeztem az egyetemen, környezetmérnökként. Akkor még egyben volt az 5 év egyetem, és el is végeztem 5 év alatt. 2004-től 2006-ig állást kerestem, de nem sikerült elhelyezkedni a szakmában, hiába próbálkoztam országosan, mindig volt valami kifogás. Pályakezdő vagyok, nem vagyok helyi, stb. A szokásos dolgok. 2006-2007-ben egy önkéntes munkatapasztalat-szerző program keretében egy kisebb természettudományi múzeumban dolgoztam a geológus mellett, majd 2007-2010-ben PhD doktori képzésre jártam radiokémiából. Sok oka van annak, hogy nem sikerült 3 év alatt elvégezni és doktori címet szerezni, hibás voltam benne én is, a témavezetőm is és a rendszer is, de talán abban hibáztam a legnagyobbat, hogy annak idején a környezetmérnöki szakon nem voltam radiokémia szakirányos, tehát nem volt különösebb előképzettségem, de mégis ezzel próbálkoztam ismeretségi alapon (mert a múzeumban a geológus ismert valakit, aki ismerte a radiokémia tanszéken a témavezetőmet, és így kaptam ezt a témát). Aztán évekig csak közfoglalkoztatásban dolgoztam (2011-ben és 2012-ben is 3 hónapot, aztán 2013-ban nem közvetítettek ki még közfoglalkoztatásra sem, és önállóan sem találtam munkát a végzettségemmel), és egy szakmai blogmagazinban publikáltam (2011-től 2013-ig, ezen belül sokáig én vezettem a környezetvédelem szakterületet, 2 elismerő oklevelet is kaptam a vezetőségtől, és még egy szakmai gyakorlatos főiskolai hallgatóm is volt, aki környezetvédelmi blogírással teljesítette a szakmai gyakorlatát), de ez a szakmai blogírás a sok siker ellenére sem járt jövedelemmel. 2014-től 2016-ig egy zöld szervezetben dolgoztam közfoglalkoztatásban, már írtam róla, hogy miért bocsátottak el, és utána milyen nehéz volt kilépni a szervezetből, aztán sokáig megint semmi.

2013 végén, amikor már közfoglalkoztatottnak sem közvetítettek ki, és már a szakmai blogmagazinból is kiléptem, arra gondoltam, hogy mégsem nekem való a környezetvédelem, ha ennyire nem tudok elhelyezkedni benne. Elhatároztam, hogy ha a 10. évfordulóig nem lesz munkahelyem, akkor visszaküldöm a diplomát az egyetemre. De 2014 elején lett munkám a zöldeknél, őszig. Aztán rájuk szólt a munkaügyi központ, hogy már vegyenek fel mást. Akkor 2014 ősztől 2015 tavaszig nem volt semmi. Megint eszembe jutott a diploma visszaadás, és 2015. januárjában meg is kérdeztem egy ismerőst, aki szintén környezetmérnök, de teljesen másban lett sikeres cégvezető (azóta meg már egyesületi elnök is), hogy ő hogyan váltott. Technikai részleteket akartam tudni, hogy pl. milyen ügyintézőhöz forduljak, van-e erre formanyomtatvány, stb., de konkrétumok helyett csak egy olyan választ kaptam, amiről a mai napig nem tudom, hogy biztatás vagy ködösítés. Ne foglalkozzak azzal, hogy milyen diplomám van, mert az már a múlt, csak csináljam, ami jólesik. De utánanéztem, jogilag sajnos nem lehetséges lemondani a diplomáról. Viszont 2016-ban, amikor kiléptem a zöld szervezetből, megint felmerült ez a dolog, hogy ha jogilag nem is, legalább fizikailag meg kellene szabadulni tőle, hogy mást is dolgozhassak. 2016 novemberében a környezetmérnöki szaktalálkozón meg is próbáltam visszaadni a diplomát a környezetmérnöki szak vezetőjének, de nem sikerült. Aztán 2017 áprilisában a sikertelen egyetemi állásbörze után felkerestem a régi tanulmányi ügyintézőmet, aki az 5 év alatt az egyetlen biztos pont volt az egyetemen, de ő sem tudott segíteni, hogyan szabaduljak meg a diplomámtól. Majd elhatároztam, hogy ha személyesen senki nem akarja elfogadni, akkor elküldöm postán, úgy nem tudják visszaadni. Fel is adtam úgy, hogy éppen a mérnöki kari diplomaosztó napján kerüljön a rektor kezébe, és elkezdtem mást keresni. Így találtam előbb 2 hétig közfoglalkoztatást, fagylaltárusként, majd a jelenlegi munkahelyemet. Persze közben a diplomát visszapostázták nekem, de addigra már elhelyezkedtem.

**A családom apai ágon katolikus. A nagyszüleim hívő katolikusok voltak, már csak a nagymama él, de ő még mindig hívő. A nagypapa még egyházközségi tag is volt. Apámat is megkeresztelték, és nem volt ugyan vallásos, de egyházi temetése volt neki is. (Tavaly novemberben halt meg. Már több mint 1 éve, de azóta is van bonyodalom a hagyatékkal bőven…) Anyai ágon viszont református a család, de a nagyszülők sem hívők már, bár anyámat megkeresztelték, és a nagypapának egyházi temetése volt. (Erről az ágról is csak a nagymama él már, a nagypapa már nem.) Engem és az öcsémet nem is kereszteltek meg. A szüleimnek is csak polgári esküvőjük volt, és el is váltak 1998-ban. Én soha nem voltam vallásos, nem sikerült megtérítenie sem a katolikus nagyszülőknek, sem a városban térítő kis egyházaknak (pedig próbálkoztak a mormonok, a szcientológusok, Jehova Tanúi és A Hit Gyülekezete is), és nem is érzem szükségesnek, hogy higgyek ilyesmiben. Én csak magamban hiszek, az mindig beválik. 🙂

a

Hózzászólás írása