PostHeaderIcon A 24. órában

Ma vagyok 38 éves és 4 hónapos. Már csak 20 hónapom van a következő kerek számig. Addig a számig, ameddig igazán érdemes élni. Persze fizikailag tovább él az ember, én is szeretnék még 100 éven túl is élni (de csak addig, ameddig még tevékeny vagyok), de addig a bizonyos kerek számig az igazi… Addig fiatal az ember, utána már csak vegetál. És ennek a bizonyos kornak, a fiatalságnak már csak 1/24 része van hátra. (480 hónapból 20.) Vagyis a 24. órában vagyok. Különben úgy ér véget az “igazi” életem, hogy el sem kezdtem igazán.

Soha nem gondoltam volna, hogy 38 évesen és 4 hónaposan pl. nincs még saját lakásom. Én is ugyanolyan életet képzeltem magamnak, mint bárki más… A szokásos menetrend szerint. Elképzeltem, hogy tanulok, ameddig lehet (már általános iskolában tudtam, hogy egyetemi végzettségem lesz, de az csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy milyen szakon, sokáig még az sem volt biztos, hogy humán vagy reál), aztán lesz egy jó munkahelyem, majd keresek pénzt saját lakásra, de addig is külön élek a családtól, mert lesz hozzá elég fizetésem. Hát ez nem jött be. A 2018. márciusi összefoglalóban leírtam egy lábjegyzetben, hogy miért nem. Egyszerűen rossz szakot végeztem, nehéz vele elhelyezkedni. Nem tudtam még, hogy nem mindig azzal lehet sok pénzt keresni, ami igazán hasznos. Azt még most sem tudom igazán, hogy mivel lehet, de ezzel nem.

Persze általában pozitív személyiség vagyok, észreveszem az élet apró örömeit, és nagyon tudok örülni kis dolgoknak is, de nagy dolgokban szinte semmi nem jött be, hiába alakultak jól 2004-ig a dolgok (a családban meg 1998-ig), utána valahogy elromlottak.

Karrier:

Hát olyanom igaziból nincs. Soha nem is volt (lásd a márciusról szóló bejegyzésem lábjegyzetét). Életem legjobb döntése volt, hogy tavaly Tavalyelőtt nyáron visszaküldtem a diplomát az egyetemre. Tavaly tavalyelőtt* szeptember óta van munkahelyem, fél év után kaptam életem első határozatlan idejű szerződését, ez már haladás. Túl sok pénzem ugyan most sincs, önálló életre még nem telne, de legalább elértem egy lépcsőfokot, van egy nagyjából biztos munkahelyem. Nem a végzettségemmel helyezkedtem el, hanem azon kívül, de legalább elhelyezkedtem valahol. Valószínűleg korábban kellett volna visszaadni a diplomát, nem 13 év, hanem már 1 év sikertelen próbálkozás után. Kár, hogy csak később jutott eszembe, és még utána is évekig tartott kivitelezni. Részben azért, mert a család ellenezte volna (pedig már évek óta zaklattak, hogy keressek magamnak más munkát, és ez volt a feltétele, hogy tiszta lelkiismerettel elhelyezkedhessek másban), részben mert  jogilag nem lehet róla lemondani, részben meg azért, mert valami mindig volt, általában közfoglalkoztatás. De megtettem, elhelyezkedtem, és talán előbb-utóbb lesz pénzem az önálló élethez.

Család:

A legnagyobb fájdalom és kudarc a szüleim válása 1998-ban. Hiába próbáltam észérvekkel megakadályozni, nem hallgattak rám, mert apám szerelmes lett, és az a nő kellett neki, de nem tudta, miért. Ekkor 18 éves voltam, és nem voltam még szerelmes, de elhatároztam, hogy ha ilyen a szerelem, akkor nem is leszek. Ezt az elhatározásomat a mai napig sikerült betartani, és ha még ebben a bizonyos 20 hónapban nem kapom el a szerelem nevű betegséget, akkor már sohasem. A szerelem ellen tehát sikeresen küzdöttem, de a szüleimet soha nem sikerült újra összehozni, pedig mindent megpróbáltam, ami csak eszembe jutott. 2017 novemberében aztán apám meg is halt, soha nem lettünk újra igazi család.

Magánélet:

Ebben az a legnagyobb kudarc, hogy ennyi évesen még nem sikerült elköltöznöm a családtól, pedig 2004-től, a diplomaosztóm óta csak pénzkérdés. Azt már a váláskor elhatároztam, hogy ha egyszer elköltözöm, és a szüleim még nem lesznek újra egy pár, akkor végleg megszakítom a kapcsolatot a családdal. Most már apám halála miatt nincs esély rá, hogy újra egy pár legyenek, ezért ha végre sikerül elköltözni, akkor betartom majd az ígéretemet. Engem többé nem lát a család. Saját családra, feleségre, gyerekre nem vágyom, a párkapcsolatot is inkább csak kíváncsiságból próbálnám ki. Szerelmes nem akarok lenni, de kipróbálnám, hogy milyen, ha az embernek van valakije. Persze csak egy laza kapcsolatban. Milyen lenne ez a kapcsolat, ha lenne? Egyikünknek sincs más, jól érezzük magunkat együtt, és minden belefér, kivéve összeköltözés, házasság, gyerek. De csakis költözés után, mert úgy egyszerűbb. Azért nem volt még senkim, mert nem költöztem még el a családtól. Aztán ha elköltözöm, akkor majd kialakul, hogy lesz-e valakim, vagy nem. Egyik lehetőség sem zavarna. De egyelőre ez még távlati terv.

Tehát szinte minden fontos dologban elmaradtam a terveimtől, nem igazán értem el semmit az életben (persze voltak kisebb-nagyobb sikereim, pl. 2011-2013 között a szakmai blogmagazinban, a környezetvédelmi csapat vezetője voltam, és 2 elismerő oklevelet is kaptam, de ez sem járt jövedelemmel, vagy pl. tavaly a versírópályázat is egy siker volt, erről is a márciusi összefoglalóban lehet olvasni, de nem lábjegyzetben, hanem a bejegyzésben), de semmi olyan problémám nincs, amit ne lehetne pénzzel megoldani. Ha lenne pénzem elköltözni, akkor minden helyrerázódna. Van még 20 hónapom ezt megvalósítani. Remélem, sikerül, és elkezdhetek igazán élni, mielőtt lezárulna egy korszak. Már a 24. órában vagyok!

* Úgy látszik, még nagyon év eleje van. 2017 már nem tavaly, hanem tavalyelőtt volt. Több bejegyzésemben is olvasható, hogy akkor adtam vissza a diplomát és közel másfél éve van munkahelyem.

a

2 hozzászólás ehhez “A 24. órában”

  • Ez egy nagyon-nagyon szomorú bejegyzés, még akkor is, ha megfogalmazod benne a terveidet és a céljaidat. Persze bizonyos mértékig értem, és megértem a mondanivalódat, csak jó lenne, ha sokkal több pozitív példát látnád magad körül a szerelemre, és a boldog (akár egy szülős) családra…ez persze sajnos azon nem segítene, hogy milyen érzéseid vannak a szüleid válásával kapcsolatban. Mindenkit rosszul érint, amikor a szülei úgy döntenek, hogy nem szeretnének tovább együtt élni. De hidd el, az sem lett volna korrekt, ha apukád titokban jár máshova, máshoz.
    A karrier és a saját lakás tök jó cél, nagyon szurkolok, a számolgatásaidat meg továbbra is nagyon szeretem követni. Nekem sosem jutna eszembe ennyit törpölni vele.
    Fel a fejjel, és boldog 38 év és 4 hónapos szülinapot neked!

    • walaki írta:

      Látom, hogy sikerült elírni egy dátumot, nem tavaly, hanem tavalyelőtt adtam vissza a diplomát, másfél éve. (Még nagyon év eleje van, úgy látszik. ) 😀 Javítottam.

      Szerelemre nem sok pozitív példát láttam. Boldog családra igen, a miénk is az volt a válás előtt. Az új barátnő és a válás anyukámat is meglepte. Ha olyan nagy baj lett volna a szüleim között, akkor nyilván nem lett volna meglepő neki a válás és nekem sem. De nem volt. Váratlan volt az új szerelem.

      De ha kicsit tágabb környezetben is szétnézek, akkor mégsem véletlen a válás, hiszen szerelmi házasság volt. Ahogy körülnézek a családban, látom, hogy kinek mi vált be.

      Négyféle házasság létezik: szerelmi, terhesség miatti, közös ismerősök ajánlása alapján (nem érdekből, hanem mert az érdekmentes ismerős szerint összeillő a pár), és érdekházasság. Akik a családban szerelemből vagy terhesség miatt házasodtak, mind elváltak. Akiket közös ismerősöl hoztak össze, azok mind együtt maradtak. Tehát az válik be. (Érdekházasság még nem volt a családban, soha nem voltunk sem híresek, sem gazdagok. Talán ki kellene próbálni?)

      Az sem lett volna korrekt, ha apukám titokban jár máshoz, de az talán kevesebb kárt okozott volna. Az egyetlen korrekt megoldás együtt maradni, nem foglalkozni a másik nővel. Majd elmúlik az a szerelem, ha nem találkoznak. A becsület sokkal fontosabb. (Majd február 14-én írok bővebben szerelemről, házasságról, párkapcsolatról… Lesz benne egy 2011-es történet is, amin talán meglepődsz majd.)

      Amúgy holnap hagyatéki tárgyalásra megyek, remélem már az utolsó. Nem tudom, mennyire követted a blogban, ajánlom a júniusi összefoglalóm lábjegyzetét, abban minden benne van. http://walaki.ingyenblog.hu/2018-junius.blog

      Elég szomorú ez a téma, meg az egész bejegyzés is, de legalább (3 és fél hónap után) megvan az első hozzászólás a blogomhoz. 🙂 És a te hozzászólásaid már mindig megjelennek. (Meghagytam a WordPress gyári beállítást: ha már volt 1 jóváhagyott hozzászólásod, akkor a többi már megjelenik. Így ki tudom szűrni a trollokat, mert ők már az elején is trollok, de mégsem kell mindig moderálni.)

Hózzászólás írása